Igazán laktató villásreggeli, melyben a sós és az édes fantasztikus elegyet alkot. Némi előkészülettel gyorsan összedobható egy vasárnapi villás reggelihez. Az ízeket a recept, a csodás látványt pedig Sziszó Rajzolat képei hozzák el nektek.

Hozzávalók az instant palacsinta tésztához

60 dkg liszt

5 dkg sütőpor

1 tk só

2 tk szódabikarbóna

5 dgk cukor

A sütéskor 3 főre

15 dkg az instant keverékből

2 dl zsíros tej (legalább 2,8%-os zsírtartalommal)

1 ek olvasztott vaj

1 db tojás

A feltéthez

6 szelet bacon

3 db közepes méretű alma

1 ek vaj

1 tk fahéj

1 tk gyömbér

1 tk chilipehely

3 tk barnacukor

1 csipet só

1,5 dl víz, vagy cider

Keverjük be a palacsintatésztát, hogy legyen ideje a szódabikarbónának kifejteni a hatását. Először a száraz hozzávalókkal kezdjük, majd adjuk hozzá a tojást és a vajat. A tejet apránként adagoljuk, miközben simára keverjük a tésztát, mert a liszt minőségétől, és a tojás méretétől függően változhat a tej szükséges mennyisége. A tészta sűrű legyen, kellemesen folyós, valahol a nokedli tészta és a közismertebb crépe tészta között. Mikor kész, hagyjuk pihenni minimum 30 percet, de akár több óra sem árt.

Az alma chutneyhoz mossuk meg a gyümölcsöt, szabadítsuk meg a magházától, és vágjuk 8 cikkre, melyeket aztán szeleteljünk fel 3-4 mm vastagságúra. Ne hámozzuk meg, mert akkor teljesen szétfő a gyümölcs. Serpenyőben hevítsünk vajat, dobdjuk rá fűszereket, a só és a cukor kivételével. Jöhetnek az almaszeletek, jól forgassuk át, hogy a fűszeres vaj mindenhol bevonja a gyümölcsöt. Vegyük alacsonyra a lángot, adjunk a gyümölcshöz 1 dl vizet, vagy cidert, a cukrot és a sót. Pótoljuk a folyadékot, ha teljesen elpárolódna. Puha, átlátszó almaszeleteket kell kapjunk, kellemesen fűszeres szósszal.

 Melegítsünk elő egy palacsintasütőt, és mikor már jó forró, kenjük át egy darabka vajjal. Keverjük át a palacsintatésztát, és öntsünk belőle a serpenyőbe egy kb. 5 cm átmérőjű kört, mely szépen kb. 8 centiméteresre terül majd. Mikor már elválik a serpenyőtől a tészta, és felmagasodott, fordítsuk meg, és süssük a másik oldalát is kb. másfél percig. Süssük ki az összes tésztát, ügyelve rá, hogy minden palacsinta előtt vajazzuk a serpenyőt, és keverjük át a tésztát.

A sós ízt és a roppanósságot a bacon adja: süssük meg a szeleteket kontaktgrillen, vagy serpenyőben. Néhányat süssünk extra topogósra, hogy apró morzsákra tudjuk aprítani egy vágódeszkán.

Halmozzuk a palacsintákat toronyba, elválasztva a baconnel, öntsük nyakon az almaszósszal, és szórjuk meg a baconmorzsával.

 Nálunk ez az igazi villásreggeli libazsúr módra. Miután megcsodáltad Sziszó gyönyörű képeit, lepd meg vele azt, akinek szeretnéd, hogy jól induljon a napja!

Ez az első recept itt, ami nem a sajátom, de annyira páratlan finomság, hogy muszáj közkinccsé tennem. Francia tanárnőmtől kaptam az ötletet, mikor tanácstalan voltam, mit készítsek egy nyári családi összejövetelre. Nem csoda, hogy sikere volt: a ropogós tésztakéreg pikáns, kissé fanyar citromkrémet rejt, melyet szó szerint megkoronáz az aranybarnára pirult édes habcsók. Látványra is különleges, ahogyan Sziszó Rajzolat csodás képei ezt mutatják is.

Hozzávalók az alaptésztához

70 g cukor

2 db tojássárgája

125 g vaj

250 g liszt

A citromkrémhez

6 db egész citrom (leve és héja)

6 db egész tojás

250 g porcukor

60 g vaj

A habcsókhoz

6 db tojásfehérje

300 gramm porcukor

Kezdjük a tésztával! A cukrot kikeverjük habosra a tojássárgájával, hozzászitáljuk a lisztet, a vajat apró kockákra vágva beledolgozzuk. Lágy tésztát kapunk, amit folpackba csomagolva kb. 30 percre a hűtőbe vagy fagyasztóba teszünk.

A citromok héját lereszeljük, levüket kifacsarjuk, a 6 db egész tojást hozzákeverjük, és hozzáadjuk a porcukrot. Kézi habverővel folyamatos keverés mellett forráspontig hevítjük, de nem forraljuk. Azért kell valóban folyamatosan keverni, hogy ne csapja ki a hő a tojást, és nehogy rántottát kapjunk. Amikor lehúzzuk a tűzről, apró kockára vágott vajat keverünk bele, amitől szép fényes lesz. Ha a citrom túlságosan savanyú, beállíthatjuk még ilyenkor a krém édességét kicsivel több cukorral, de vigyázzunk, ne édesítsük túl, mert a citromkrémet ellensúlyozza majd a habcsók a torta tetején.

A tészta összeállt, kivesszük a hűtőből, lisztezett deszkán kinyújtjuk akkorára, hogy a tortaformában kb. 1-1,5 cm pereme legyen. Gyorsan kell dolgozni a tésztával, mert a vaj visszaolvad a kezünk melegétől. Ne aggódjunk, ha a tészta nem nyújtható tökéletesen, a formában tudjuk egyengetni majd. Amikor a tészta a formában van – amit sem vajazni, sem kibélelni nem kell a tésztában lévő vaj miatt – sütőpapírt terítünk rá, és megszórjuk lencsével, vagy borsóval, tehát vakon sütjük. Figyeljünk a tésztára, mert hirtelen kezd sülni, nem kell még teljesen pirosra, elég, ha csak éppen megsül.

A citromkrémet egyből a megsült tésztába öntjük, egészen a peremig - előtte a papírt és a nehezéket természetesen vegyük ki. Visszatesszük a sütőbe, amíg a krém megdermed, és a tészta szép piros lesz.

Jöhet az édes befejezés: 6 db tojásfehérjéből kemény habot verünk, hozzákeverünk 300g porcukrot, és habzsákkal a torta tetejére kis habcsókokat formálunk. Vagy sütőben szárítjuk rá a tojáshabot, vagy zsebsárkánnyal karamellizáljuk. Ha nem sikerül a hab teljesen keményre, ne csüggedjünk, kenjük a torta tetejére nem túl vastagon, így is gyönyörű lesz.

Rendkívül hálás recept, garantáltan nagy sikert arat. A hozzávalók adagját könnyedén felezhetjük, így kecses kis tortát kapunk, amilyet a képeken is láthattok. Készíthetünk kis ékszerdobozokat is, ha muffin formában sütünk tortácskákat. A citromkrémet más édességekhez is elkészíthetjük, ahogyan én is tettem ezt a blogon megtalálható choquette-hez.

A burger korát éljük, nem vitás. Híve vagyok én is a minőségi, mediumra sült húspogácsának, amit bátor és különleges ízvilágú kiegészítők udvarolnak körbe. A kedvenc verziómat osztom meg most veletek, melyről Sziszó Rajzolat készített csodás képeket.

Hozzávalók három főre

fejenként 1/2 rusztikus bagett

500 gramm jó minőségű darált marhahús (kb. 20%-os zsírtartalommal)

3 szelet bacon

2 db nagyobb vöröshagyma

3 szelet füstölt mozzarella sajt

3 evőkanál Tesco finest chili lekvár

3 marék rukkola saláta

3 evőkanál barnacukor

só, bors

vaj, olaj

A hasselback burgonyához

fejenként 1 db nagyobb méretű burgonya

nagy szemű só, frissen őrölt bors

olívaolaj

vaj

friss rozmaring szálak

Kezdjük a krumplival, mert annak legalább egy óra a készülési ideje! Alaposan mossuk meg a burgonyákat, majd kb. 3-4 milliméterenként vagdossuk be őket úgy, hogy legyező formát kapjunk. Locsoljuk meg őket olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, jöhetnek a rozmaring szálak is, és mehet is az egész a forró sütőbe kb. 40 percre. Mikor már majdnem kész, vajdarabokkal szórjuk meg, hogy kívül ropogóssá váljon, belül pedig krémesen puhává. Süssük még 15-20 percig.

A hagymát karamellizáljuk: a megtisztított fejeket félbe, majd karikára vágjuk, vajat hevítünk serpenyőben, hozzáadjuk a hagymát, és megszórjuk a barna cukorral. Néha megrázogatjuk, hogy ne égjen le, és alacsony-közepes lánggal érjük el, hogy a hagyma összeessen és finom, édesre puhuljon.

A húst vegyük ki előre a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű legyen. Ha hidegen kezdenénk el sütni, a belsejébe alig jutna a hőből, míg a külseje sokkot kapna a pár perces sütés alatt. Mivel nem fasírtot készítünk, így a fűszereken kívül tényleg nem kerül más a húshoz. Formázzunk csinos pogácsákat, lehetőleg a bagett formájához illőt. Serpenyőt hevítünk, melybe kevés olajat és vajat teszünk. Mikor a zsiradék már forró, belehelyezzük a húst, sózzuk, borsozzuk, és addig sütjük ezt az oldalát, míg a pogácsa 1/3 részben átsül. Ekkor megfordítjuk, újra fűszerezzük, és ráhelyezünk egy szelet sajtot. Mikor megsült a hús, és ráolvadt a sajt, pihenni hagyjuk egy tányéron, hadd szívja magába vissza a kicsorgó szaftot.

Kontakt grillen, vagy serpenyőben megsütjük a szalonnaszeleteket, a félbe vágott bagetteket pedig megpirítjuk. Még melegen megkenjük az alsót a chili lekvárral, jöhet a bacon, a karamellizált hagyma, ráültetjük a húspogácsát, és halmozunk rá a rukkolából. A bagett tetejével pedig bekeretezzük a szendvicset.

Szerintem ez a tökéletes burger, az élményt fokozza a mellé tálalt hasselback potatoe. Lepjük meg ezzel a szuper streetfoddal magunkat, vagy bárkit, akit kényeztetni szeretnénk, például (fotós)barátainkat! :)

Szeretem az ázsiai ihletésű ételeket, az ínyenc, édeskés-csípős szószt, a tésztát, és persze a rengeteg zöldséget. A pikantériát ebben az ételben a kókusztej és az édeskömény adja. Ráadásul elkészül annyi idő alatt, amennyi alatt az ételfutár kihozná, viszont ez házi készítésű.

Hozzávalók

kb. fél kg csirkemell

1 evőkanál étolaj

250 ml kókusztej

1 teáskanál chilipehely, vagy chililekvár (elhagyható)

só, bors

1 db sárgarépa

fél darab édesburgonya

1 db zöld kaliforniai paprika

1 db piros kaliforniai paprika

1 szál póréhagyma

1 db édeskömény

1 csomag szélesmetélt, vagy házitészta

Amennyiben a házitésztát választjuk, annak begyúrásával kezdjük a blogon található recept alapján. Amíg a tészta pihen, előkészítjük a zöldségeket, melyeket megmosunk, meghámozunk, és zsülienre vágunk, kivéve az édesköményt, melyet cikkekre, és a pórét, melyet karikázunk.

A csirkemellet 1x1 centiméteres kockákra aprítjuk, kevés olajon megpirítjuk, és hozzáadjuk a kókusztejet, valamint 1 dl vizet. Ekkor fűszerezzük a sóval, borssal, és chilivel. Fedő alatt puhára pároljuk a húst, körülbelül 30 perc alatt.

A wokot forróra hevítjük, és kevés zsiradékkal kikenve, nagyon magas hőfokon, rövid  idő alatt megpirítjuk benne a zöldségeket úgy, hogy még ress maradjon mindegyik.

A házitésztát 1 miliméteresre nyújtjuk, és felcsíkozzuk a tésztanyújtó legkeskenyebb aprítóján. Sós, lobogó vízben 5-8 perc alatt kifőzzük, és a vízből egyenesen a wokba dobjuk. Átforgatjuk a zöldségekkel. Tálaláskor bőven megöntözzük a kókusztejes szafttal.

Kellemes, pikáns fogás, kényeztető, ha sok zöldségre vágyunk egy kis pikantériával. Az édeskömény ánizsos íze, és a kókusztej selymes édessége ázsiai ízvilágú fogást varázsol a tányérból.

Nem mindig vágyunk különleges ételre, ugyanakkor unalmas fogásra sosem. Akik egyetértenek ezzel, azoknak biztosan elnyeri tetszését a klasszikus kabátos hús még klasszikusabb körettel tálalva. Picit azért mégis csavarunk az összetevőkön: a hús bundájába zabpehely kerül, a rizst mogyoróval pirítjuk.

Hozzávalók

fejenként 2 szelet karaj

só, bors

liszt

tojás

zsemlemorzsa

nagy szemű zabpehely

étolaj

vaj

előfőzött barnarizs (gyorsrizs)

szeletelt földimogyoró

olívaolaj

A hússzeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. A panírozáshoz a tojásokat felverjük és enyhén sózzuk. 6 szelet húshoz körülbelül 2 tojás elegendő. A zsemlemorzsát és a zabpelyhet 1:1 arányban keverjük. Azért használunk nagy szemű változatot, mert az egyrészt mutatósabb, másrészt az apró szemű megégne. A szokásos módon bundázzuk a húst: liszt – tojás – morzsa.

Serpenyőben étolajat melegítünk, és kevés vajat olvasztunk fel benne, ez kellemesen hat a hús és a bunda zamatára, állagára. Mikor felforrósodott a zsiradék, egyszerre maximum két hús helyezünk a serpenyőbe, és lassan, fedő alatt sütjük meg őket. Mikor az egyik fele már kellemesen piros, megfordítjuk. Akkor vegyük ki, ha egy villával könnyedén át tudjuk szúrni a húst.

A rizst kifőzzük, de akár maradék rizst is használhatunk. A lényeg, hogy pergő állagú, és ne krémesre készült legyen. Serpenyőben kis olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a rizst, sózzuk, és kiegészítjük a mogyoróval. Magas lángon többször átforgatjuk, mikor kellemesen pirult, a friss, ropogós rántott husival tálaljuk.

Fél óra alatt elkészülünk az étellel, így akár a piacozásból fáradtan, és főleg éhesen hazaérve is könnyedén összeállítható ebéd.

Képzeljünk el egy tálat tele ízzel, finom aromákkal, omlósan puha hússal, zöldségekkel és istenien sűrű szafttal. Igen, ez a ragu. Nem készül gyorsan, viszont csak az előkészületekkel lesz dolgunk, utána szépen magától áll össze ez az egyszerű, de mégis szívet-lelket melengető fogás.

Hozzávalók kb. 6 adaghoz

1 kg disznó lapocka (soványabb húsból, combból is készíthetjük)

2 fej közepes méretű vöröshagyma

1 db piros kaliforniai paprika

2 db közepes méretű paradicsom

4 db közepes burgonya

15 dkg kockára vágott sárgarépa

15 dkg fagyasztott borsó

só

3-4 teáskanál garam masala fűszerkeverék

3 evőkanál libazsír

Az energiánkat kizárólag az előkészületbe kell fektetnünk: 1x1 cm nagyságúra kockázzuk a húst. Figyeljünk rá, hogy minél simább felületű darabokat vágjunk, így annál kevesebb aroma tud kiszökni a falatokból. A ragu neve egyébként is francia eredetű, és a hús darabolására utal (ragoût). Hasonlóan járunk el a zöldségekkel is: a hagymát félbe, majd négybe, a paprikát, paradicsomot és a krumplit – hámozás után – kockákra aprítjuk. Nagyobbakra, mint a húst, hogy nehogy túlzottan szétfőjenek. A feladatuk az lesz, hogy krémessé puhuljanak, megágyazva ezzel a kívül pirult, belül omlós húskockáknak.

A trükk: 2 kanál libazsíron, nagy lángon megpirítjuk a húst, mielőtt levet eresztene, tehát párolódna, kivesszük, és félre tesszük. Ugyanebben a lábasban 1 kanál libazsíron megpirítjuk a zöldségeket. A hagymacikkekkel kezdünk, amit a paprika, és krumpli követ. A paradicsom után a húst visszatesszük a zöldségek mellé. Ekkor alacsonyra vesszük a lángot, és megsózzuk a keveréket. Most következik az étel lelke: a garam masala. Ez egy indiai fűszerkeverék, mely fahéjból, babérlevélből, római köményből, korianderből, kardamomból, egész feketeborsból, szegfűszegből, őrölt szerecsendió-virágból, esetleg chiliből áll. Az indiai családoknak saját receptúrájuk van, és maguk állítják össze a keveréket. Én megelégszem – egyelőre – a bolti változattal. Amint az ételhez adjuk a fűszerkeveréket, máris érezzük, miért ez az étel lelke.

Annyi vizet engedjünk a lábasba, hogy éppen ellepje a finomságokat. Lefedve, alacsony lángon egy – másfél órán át főzzük. Ha a hús már puha, jöhet hozzá a répa és a zöldborsó; ezekkel már fedő nélkül főzzük, hogy sűrűsödjön a lé.

Készíthetünk mellé bulgurt, amit kétszeres mennyiségű vízben főzünk, sózunk, és petrezselyemmel gazdagítunk.

Mikor kint esik a hó, és jól átmelegednénk, azt gondolom, ennél jobb megoldást aligha találunk. Ha saját készítésű fűszerkeverékkel nem is, de tetszőleges zöldségekkel családi receptúrát varázsolhatunk a fentiekből.

Komplex, de semmiképp sem komplikált tányér. Az áfonyamártásba étcsoki olvad, a tökéletes falathoz hozzájárul még a krémes kacsamell és a ropogós burgonyatallér.

Hozzávalók 2 főre

2 db bőrös kacsamell

só

A burgonyatallérhoz

4 db közepes méretű burgonya

1 db tojás

kb. 15 dkg liszt

só

Az áfonyamártáshoz

150 gramm áfonya (lehet fagyasztott is)

1 evőkanál cukormentes szilvalekvár

1 dl száraz vörösbor

1 evőkanál vaj

egy csipet só

1 darabka jó minőségű étcsokoládé

A héjában megfőtt és megtisztított krumplit összetörjük, és megvárjuk, míg kihűl. Fontos, hogy ne melegen kezdjünk el vele dolgozni, mert úgy sokkal több lisztet vesz fel, és kemény lesz a tészta. Hozzáadunk 1 tojást, bőségesen sózzuk, és apránként lisztet adagolunk hozzá. Tésztát gyúrunk annyi liszttel, amennyivel nagyjából pogácsa tészta állagot kapunk: nem ragadós, könnyen dolgozhatunk vele. A krumpli fajtája és minősége miatt is nehéz pontosan megadni a liszt mennyiségét, de az állag, az, ami irányadó. Közben egy nagyobb fazékban vizet forralunk. A tésztából 5 cm átmérőjű hengert formázunk, és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. Tallérformára igazítjuk a darabokat. Tulajdonképpen pogácsaszaggatóval is kiszaggathatnánk, de így sokkal kevesebb vesződség. A lobogó vízben kifőzzük a korongokat és pici olivaolajjal átforgatva félre tesszük őket.

 A kacsamellek bőrős felét beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele: először az egyik irányban metsszük be átlósan, kb. fél centiméterenként, majd a másik irányban is, rombusz alakzatot formálva. Így ropogósra tud sülni a bőr, és a zsír is kellemesen kisül belőle. Vastag falú serpenyőt forrósítunk, és bőrrel lefelé elkezdjük magas lángon zsírjára sütni a mellet. Mikor már szép piros, megfordítjuk, hogy kérget süssünk a másik oldalára is. 1,5-2 perc elteltével alacsonyra vesszük a lángot az edény alatt, lefedjük, és lassan sütjük tovább 6-7 percig, a hús vastagságától függően, közben kétszer-háromszor egy kanál segítségével meglocsoljuk a saját zsírjával.

Serpenyőben vajat melegítünk, átforgatjuk vele az áfonyát. Kikeverjük a szilvalekvárt a borral, és az áfonyához adjuk, megsózzuk picit, hogy kiemeljük az ízeket, és összeforraljuk, hogy az alkohol elpárologjon.

A kacsát pihentetjük: vágódeszkára tesszük és letakarjuk, hogy melegen tartsuk. Az edényben, amiben sütöttük megpirítjuk a burgonyatallérokat, szép kérget sütünk rájuk.

A kacsából csinos szeleteket vágunk, a tallérok mellé sorakoztatjuk őket a tányéron. Fontos, hogy a húst csakis ekkor sózzuk, mert ha sütés közben tesszük, úgy a só összeugrasztja a húst.

A szósz igazi megkoronázása a tányérnak: még forrón szórjuk meg csokoládédarabokkal, hogy azok apró ékszerként olvadjanak az áfonyaszemek köré.

Imádom a sült krumplit. Egyekesek szerint a 7x7-es, mások szerint a szalma, vagy a hasáb, de van olyan is, aki szerint a mekis, vanília fagyival az igazi. Szerintem mindegyik tuti. Meg az én verzióm is, ami picit eltér a hagyományostól, már csak azért is mert különlegesen finom.

Hozzávalók

3-4 db nagyobb burgonya

2 evőkanál őrölt fűszerpaprika, lehet füstölt is

1 evőkanál nagy szemű só 

3-4 evőkanál olivaolaj (lehet étolaj is)

Állítsuk a sütőt maximum fokozatra. Hámozzuk meg a krumplit, és karikázzuk fel kb. fél centi vastagon hosszanti irányban. Ne vágjuk vékonyabbra, mert akkor csipsz lesz belőle, de most puha, kívül mégis kérgesre sült finomságba szeretnénk harapni.  Jó alaposan mossuk meg a burgonyakarikákat, és tegyük őket egy nagyobb keverőtálba. Külön keverjük össze az olajat és a fűszereket, hogy homogén elegyet alkossanak, máris önthetjük a krumplira, oszlassuk el jól, hogy minden szelet piros köntöst kapjon. Jöhet egy kisebb tepsi, vagy tűzálló tál, lehetőleg egy rétegben terítsük szét az alján a zöldséget. Fedjük le alufóliával, így puhítsuk, majd vegyük le, és pirítsuk, amíg fűszerkéreg nem keletkezik a sültkrumplin.

Hideg sörrel és egy jó filmmel az igazi.

Jelen esetben a nehéz ünnepi koszttól fáradt gyomrunkat jutalmazhatjuk ezzel a fogással, de semmiképpen sem adunk pihenőt az elcsigázott ízlelőbimbóknak. Akkor szoktam ezt az ételt elkészíteni, mikor azt szeretném, hogy valami egyszerű, mégis különleges étel kerüljön az asztalra. A csavart, a tányéron a házilag elkészített friss tészta adja, mely egy rövid fürdő után forró libazsírba mártózik majd, hogy egy kis színt és roppanós kérget kapjon.

Hozzávalók a tésztához

20 dkg fehér liszt

10 dkg rétes liszt

2 db tojás

50 ml hideg víz

1 evőkanál olaj

2 csipet só

A feltéthez

3 db nagyobb krumpli

2-3 db koktélparadicsom (elhagyható)

1 fej vöröshagyma

1 evőkanál pirospaprika

1 evőkanál libazsír

só, bors

A pirításhoz

libazsír

A tésztagyúrás valóban gyerekjáték, ha a fent leírt arányokat betartjuk. Tésztadagasztóval pedig tényleg nem nagy ördöngösség, de anélkül sem nagy kihívás. Tésztakészítésnél nagyon fontos, hogy minden szobahőmérsékletű legyen, amivel dolgozunk – kivéve a hideg vizet természetesen. Egy tálban állítsuk össze a hozzávalókból a tésztát, gyúrjuk át jó alaposan, és fedjük le folpackkal, hogy ki ne száradjon, amíg pihen.

A krumplit meghámozzunk, és egyforma kockákra vágjuk, hogy egyszerre puhuljanak. A hagymát miután felaprítottuk, forró libazsíron üvegesre pároljuk. Olyan edényben kezdjünk el dolgozni, melyben a krumpli is elfér majd. Jöhetnek is a kockák, a paradicsom, a só és a bors. Annyi vízzel öntsük fel, hogy ellepje a krumplit, hintsük meg pirospaprikával, keverjük jó alaposan össze, és fedjük le. Figyeljük a főzés hátralévő részében a víz mennyiségét, mert a krumpli sok levet felvesz. A célunk, hogy olyan szaftos, a szokásosnál puhább burgonyaragut kapjunk, melynek sűrű, piros leve bevonja majd a pirult tésztát. Fontos tehát, hogy nem főzzük a krumplit, inkább pároljuk.

Egy nagyobb lábasban feltesszük forrni a tészta főzővizét, alaposan sózzuk. Nigela szerint a tészta főzővize olyan sós legyen, mint a tenger. Egyetértek.

A tészta ezalatt kipihente magát: lisztezett, lehetőleg fa felületen ismét átgyúrjuk. Ha van tésztanyújtónk azzal, ha nincs, sodrófával, kb. 2 milliméteresre nyújtjuk. Én rombusz alakúra szoktam vágni, de a négyzet is megfelelő, a lényeg, hogy ne törekedjünk a szabályosságra. Ha az összes tésztát felszabdaltuk – lisztezve elkerülhetjük, hogy összetapadjanak – pörgessük át őket a kezünkkel, egyrészt mert jó érzés, másrészt pedig azért, hogy a kis lapocskák biztosan elváljanak egymástól. Irány a lobogó főzővíz. Mivel a tésztánk friss, nem kell addig főznünk, mint a száraz változatot; elegendő 4-6 perc. Teszteljünk egyet, és látni fogjuk, mikor főtt készre.

Közben ellenőrizzük a krumplit: ennyi idő alatt valószínűleg már elkészült. Tegyük félre, és tartsuk melegen.

Egy wokot hevítsünk fel, és kenjünk át alaposan libazsírral. A kifőtt tésztát egyből a sercegő zsírra szedjük át, és pirítsuk le. Nem szükséges ropogósra, hogy élvezhessük a friss tészta ruganyosságát, elég, ha a hő csak éppen megkapja a sarkokat.

A tálalás rusztikus, akár az étel maga: tésztát halmozunk a tányér közepébe, bőven megöntözzük a paprikás szafttal, és a krumplival sem bánunk szűkmarkúan. Pici tejföllel koronázzuk meg.

Se méz, se szegfűszeg, se fahéj nem kerül bele. Akkor mégis mitől lesz karácsonyi? Főleg a színétől, amit a zöldteától kap, és a selymes, barátságos ízétől, amit pedig a puha vajtól. Attól is lehet karácsonyi, hogy csinos üvegekbe, vagy dobozokba rendezzük, és ajándékként lepjük meg vele azt, aki szívünknek kedves. Akkor lássuk hát, hogyan is készül.

Hozzávalók

1 db tojás

1 csomag vaníliás cukor

90 gramm porcukor

3 teáskanál matcha zöldtea őrlemény

200 gramm liszt

80 gramm vaj

Kétféle tésztát készítünk: egy zöldet és egy natúrt. Így a hozzávalókat vagy felezzük, vagy kétszerezzük meg. Amelyikbe a zöldtea por kerül, abba a keverékbe 3 kanállal kevesebb liszt kerüljön az összetevők mennyiségének egyensúlya miatt.  A lisztet tehát elkeverjük a zöldteával, és belemorzsoljuk a kockára vágott puha vajat. A tojást, a cukrot, és a vaníliás cukrot habosra keverjük, és a liszthez adjuk. A keverőgép tartozékát dagasztókarra cseréljük, és szépen összevegyítjük a tésztát. Fontos, hogy ne dolgozzuk túl, mert az nem tesz jót a vajas tésztának, illetve a kezünk melegétől, csak kezelhetetlenebbé válik. Ugyanezekkel a lépésekkel összeállítjuk a natúr tésztát is. Mindkét adagot külön folpackba tesszük, és a hűtőben pihentetjük, hogy a vaj megszilárduljon.

Annyi idő elég neki, míg előkészítjük a lisztezett gyúrólapot, előkotorjuk a fiók mélyéről karácsonyi szaggatóformákat, és inspirációnak elindítunk egy karácsonyi klasszikusokból álló válogatást, valamint  a sütőt előmelegítjük.

A tésztagombócokat a hűtőből kivéve kisebb részekre osztjuk, amivel nem dolgozunk, a hűtőben várakoztatjuk, míg sorra kerül. Azért van szükség kisebb adagokra, hogy variálni tudjuk a dizájnt. Először egy zöld réteget nyújtunk kb. fél centi vastagra, majd egy natúr réteget is, és a kettőt egymásra helyezzük. Így alul zöld, felül pedig sárga kekszet kapunk majd. A szaggatásból kimaradt tésztákat összegyúrjuk – most sem sokáig gyömöszöljük – így márványos mintázatú kekszeket kapunk majd. Fontos, hogy a felemás kekszeket zöld réteggel felfelé süssük, hogy ne barnuljanak túl, így látszódjon a szép színük.

Sütőpapírral bélelt tepsiben gyorsan sülnek, célunk, hogy 10 perc alatt szép színük legyen, és a vaj se olvadjon ki a kekszekből. Fenséges illattal töltik meg a lakást, és íze akár az illata. No, ettől is olyan karácsonyi ez a keksz!