Jelen esetben a nehéz ünnepi koszttól fáradt gyomrunkat jutalmazhatjuk ezzel a fogással, de semmiképpen sem adunk pihenőt az elcsigázott ízlelőbimbóknak. Akkor szoktam ezt az ételt elkészíteni, mikor azt szeretném, hogy valami egyszerű, mégis különleges étel kerüljön az asztalra. A csavart, a tányéron a házilag elkészített friss tészta adja, mely egy rövid fürdő után forró libazsírba mártózik majd, hogy egy kis színt és roppanós kérget kapjon.
Hozzávalók a tésztához
20 dkg fehér liszt
10 dkg rétes liszt
2 db tojás
50 ml hideg víz
1 evőkanál olaj
2 csipet só
A feltéthez
3 db nagyobb krumpli
2-3 db koktélparadicsom (elhagyható)
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál pirospaprika
1 evőkanál libazsír
só, bors
A pirításhoz
libazsír
A tésztagyúrás valóban gyerekjáték, ha a fent leírt arányokat betartjuk. Tésztadagasztóval pedig tényleg nem nagy ördöngösség, de anélkül sem nagy kihívás. Tésztakészítésnél nagyon fontos, hogy minden szobahőmérsékletű legyen, amivel dolgozunk – kivéve a hideg vizet természetesen. Egy tálban állítsuk össze a hozzávalókból a tésztát, gyúrjuk át jó alaposan, és fedjük le folpackkal, hogy ki ne száradjon, amíg pihen.
A krumplit meghámozzunk, és egyforma kockákra vágjuk, hogy egyszerre puhuljanak. A hagymát miután felaprítottuk, forró libazsíron üvegesre pároljuk. Olyan edényben kezdjünk el dolgozni, melyben a krumpli is elfér majd. Jöhetnek is a kockák, a paradicsom, a só és a bors. Annyi vízzel öntsük fel, hogy ellepje a krumplit, hintsük meg pirospaprikával, keverjük jó alaposan össze, és fedjük le. Figyeljük a főzés hátralévő részében a víz mennyiségét, mert a krumpli sok levet felvesz. A célunk, hogy olyan szaftos, a szokásosnál puhább burgonyaragut kapjunk, melynek sűrű, piros leve bevonja majd a pirult tésztát. Fontos tehát, hogy nem főzzük a krumplit, inkább pároljuk.
Egy nagyobb lábasban feltesszük forrni a tészta főzővizét, alaposan sózzuk. Nigela szerint a tészta főzővize olyan sós legyen, mint a tenger. Egyetértek.
A tészta ezalatt kipihente magát: lisztezett, lehetőleg fa felületen ismét átgyúrjuk. Ha van tésztanyújtónk azzal, ha nincs, sodrófával, kb. 2 milliméteresre nyújtjuk. Én rombusz alakúra szoktam vágni, de a négyzet is megfelelő, a lényeg, hogy ne törekedjünk a szabályosságra. Ha az összes tésztát felszabdaltuk – lisztezve elkerülhetjük, hogy összetapadjanak – pörgessük át őket a kezünkkel, egyrészt mert jó érzés, másrészt pedig azért, hogy a kis lapocskák biztosan elváljanak egymástól. Irány a lobogó főzővíz. Mivel a tésztánk friss, nem kell addig főznünk, mint a száraz változatot; elegendő 4-6 perc. Teszteljünk egyet, és látni fogjuk, mikor főtt készre.
Közben ellenőrizzük a krumplit: ennyi idő alatt valószínűleg már elkészült. Tegyük félre, és tartsuk melegen.
Egy wokot hevítsünk fel, és kenjünk át alaposan libazsírral. A kifőtt tésztát egyből a sercegő zsírra szedjük át, és pirítsuk le. Nem szükséges ropogósra, hogy élvezhessük a friss tészta ruganyosságát, elég, ha a hő csak éppen megkapja a sarkokat.
A tálalás rusztikus, akár az étel maga: tésztát halmozunk a tányér közepébe, bőven megöntözzük a paprikás szafttal, és a krumplival sem bánunk szűkmarkúan. Pici tejföllel koronázzuk meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.